Erdély egyik legismertebb és legelismertebb üdülővárosa, amely létezése során számos viszontagságon ment már keresztül, újra meg újra talpra állva és folytatva virágzását. Földrajzi adottságaiból fakadóan is előkelően helyezkedik el, az ország számos irányából könnyen megközelíthetően. A térség a magas sótartalmú területeiről ismert, ezt pedig nem csak napjainkban használja ki az emberiség. Fennmaradt adatok szerint, a középkori kitermelések előtt, már a rómaiak is itt bányászták a sót. Az 1500-as évek második felében szabad székelyek lakták a területet, akiknek szintén a sókitermelés volt a fő foglalatosságuk.
A 19. Század derekán épült ki az első fürdője – a Gérafürdő – amely a Sós-patak Szováta-patakba való torkolatánál volt. A fürdőélet onnan a Felső-Szovátára, később pedig a mai fürdőközpontba helyeződött át.
Ahogy a város üdülőtelepi részére érkezünk, egyből elénk tárul az építkezési csodákban rejlő történelem. A villák nagy része az 1860-80-as években épült, így Szováta 1884-ben fürdővásoként élt már a köztudatban. A Medve-tó közvetlen partján kialakított szanatórium 1901-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára – bár ez a világháború alatt megsemmisült, újraépített formában napjainkban is működik. A világháború után, az addig osztrák-magyar fennhatóság alá tartozó város, Romániához került, fénykorát viszont csak ezután kezdte igazán élni. Az 1920-as években számos híres személyiség vendégeskedett itt, többek között a román királyi család is, akik egykori nyári palotája ma is ékes dísze a telepnek. A kommunista rendszer idején, az 1970-es években az állami finanszírozású szállodák sora nyílt meg, és akárcsak más, hasonló fürdővárosban, az állam itt is dolgozók és hivatalnokok számára biztosított terápiás- és gyógykezeléseket – ekkor pedig, már az év teljes ideje alatt látogatható volt, hiszen a gyógyfürdőket teljes évi nyitvatartással működtették már 1954 óta. 2009-ben, Szováta teljes körű rehabilitáción esett át, ugyanis nem csak új szállodákat építettek, de a régieket is restaurálták. Napjainkban így, az üdülőtelepek ékkövének is nevezik.
